2:1 FelemelĂ©m ismĂ©t szemeimet, Ă©s ĂmĂ©, látĂ©k egy fĂ©rfiĂşt Ă©s a kezĂ©ben mĂ©rõ- kötelet.
2:2 És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?
2:3 És ĂmĂ©, az angyal, a ki beszĂ©l vala velem, kijöve, Ă©s más angyal [is] kijöve elĂ©je.
2:4 És monda annak: Fuss, Ă©s szĂłlj e gyermekhez, mondván: KerĂtetlenĂĽl fogják lakni Jeruzsálemet a benne levõ emberek Ă©s barmok sokasága miatt.
2:5 Én pedig, szĂłl az Ăšr, tĂ»z-fal leszek körĂĽlötte Ă©s megdicsõĂtem magamat õ benne!
2:6 Jaj, jaj! Fussatok ki az Ă©szaki földrõl, Ăgy szĂłl az Ăšr, mert az Ă©g nĂ©gy szele felĂ© szĂłrtalak szĂ©t titeket, szĂłl az Ăšr.
2:7 Jaj Sion! SzabadĂtsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.
2:8 Mert Ăgy szĂłl a Seregeknek Ura: DicsõsĂ©g után kĂĽldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az õ szemefĂ©nyĂ©t bántja.
2:9 Mert ĂmĂ© Ă©n felemelem kezemet ellenök, Ă©s saját szolgáik prĂ©dájává lesznek, Ă©s megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura kĂĽldött el engem.
2:10 Ă–rĂĽlj Ă©s örvendezz, Sionnak leánya, mert ĂmĂ© elmegyek Ă©s közötted lakozom! Ăgy szĂłl az Ăšr.
2:11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
2:12 És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
2:13 Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase