2:1 Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arczátlan nemzet,
2:2 Mielõtt szĂ»lne a vĂ©gzĂ©s (mint a polyva száll tova az a nap!); mĂg rátok nem jön az Ăšr haragjának tĂĽze, mĂg rátok nem jön az Ăšr haragjának napja!
2:3 KeressĂ©tek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az õ ĂtĂ©lete szerint cselekesztek; keressĂ©tek az igazságot, keressĂ©tek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Ăšr haragjának napján!
2:4 Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben ûzik el, és Ekron kiirtatik.
2:5 Jaj a tenger vidĂ©kĂ©n lakĂłknak, a Kereteusok nemzetsĂ©gĂ©nek! Az Ăšr igĂ©je ellened van, te Kanaán, Filiszteusok földje; elpusztĂtalak tĂ©ged, lakatlanná leszel.
2:6 És a tenger vidéke legelõkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen.
2:7 És [az a] vidék a Júda házának maradékáé lesz, õk legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja õket az Úr, az õ Istenök, és visszahozza az õ foglyaikat.
2:8 Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, a melyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az õ határok ellen.
2:9 AzĂ©rt Ă©lek Ă©n, mond a Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, hogy Moáb olyanná lĂ©szen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermõ föld, sĂł-telep Ă©s pusztaság örökre; nĂ©pem maradĂ©ka prĂ©dálja fel õket, Ă©s nemzetsĂ©gem ivadĂ©kai bĂrják majd õket.
2:10 Ez [esik meg] rajtok az õ kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.
2:11 Rettenetes lesz az Úr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.
2:12 Ti is, kúsiak! Fegyverem öli meg õket.
2:13 És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Assiriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.
2:14 És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban [azoknak] szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a czédrus!
2:15 ĂŤmĂ©, a vĂg város, a bátorságban lakozĂł, a mely ezt mondja vala szĂvĂ©ben: Én vagyok Ă©s nincs kĂvĂĽlem más! milyen pusztasággá lõn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta, mind sĂĽvöltöz Ă©s csapkodja kezĂ©t.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase