2:1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2:2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.
2:3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.
2:4 Mert mĂ©lysĂ©gbe vetettĂ©l engem, tenger közepĂ©be, Ă©s körĂĽlfogott engem a vĂz; örvĂ©nyeid Ă©s habjaid mind átmentek rajtam!
2:5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!
2:6 KörĂĽlvettek engem a vizek lelkemig, mĂ©ly ár kerĂtett be engem, hinár szövõdött fejemre.
2:7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
2:8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
2:9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
2:10 De Ă©n hálaadĂł szĂłval áldozom nĂ©ked; megadom, a mit fogadtam. Az ĂšrĂ© a szabadĂtás.
2:11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase