2:1 Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljõ az Úrnak napja; mert közel van [az.]
2:2 Sötétségnek és homálynak napja; felhõnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülõ alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktõl fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségrõl nemzetségre.
2:3 Elõtte tûz emészt, utána láng lobog; elõtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tõle semmi.
2:4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
2:5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztõ láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
2:6 Elrémülnek tõle a népek; minden arcz elsáppad.
2:7 Száguldoznak, mint a hõsök, felhágnak a kõfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
2:8 Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
2:9 Betörnek a városba, futkároznak a kõfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
2:10 Reszket elõttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
2:11 És megzendül az Úrnak szava az õ serege elõtt, mert felette nagy az õ tábora; mert hatalmas az õ rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
2:12 De mĂ©g most is Ăgy szĂłl az Ăšr: TĂ©rjetek meg hozzám teljes szĂvetek szerint; bõjtölĂ©ssel is, sĂrással is, kesergĂ©ssel is.
2:13 És szĂveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, Ăşgy tĂ©rjetek meg az Ăšrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörĂĽlõ Ă©s irgalmas õ; kĂ©sedelmes a haragra Ă©s nagy kegyelmĂ», Ă©s bánkĂłdik a gonosz miatt.
2:14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
2:15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést!
2:16 GyĂ»jtsĂ©tek össze a nĂ©pet, szenteljĂ©tek meg a gyĂĽlekezetet; hĂvjátok egybe a vĂ©neket, gyĂ»jtsĂ©tek össze a kisdedeket Ă©s a csecsszopĂłkat; menjen ki a võlegĂ©ny az õ ágyasházábĂłl Ă©s a menyasszony is az õ szobájábĂłl.
2:17 A tornácz Ă©s az oltár között sĂrjanak a papok, az Ăšr szolgái, Ă©s mondják: LĂ©gy kegyelmes, oh Uram, a te nĂ©pedhez, Ă©s ne bocsásd szidalomra a te öröksĂ©gedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. MiĂ©rt mondanák a nĂ©pek között: Hol az õ Istenök?
2:18 Erre buzgó lõn az Úrnak szeretete az õ földe iránt, és kegyelmezett az õ népének.
2:19 És választ tõn az Úr, és mondá az õ népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
2:20 Az északi [népet] is elûzöm tõletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
2:21 Ne fĂ©lj, te föld! Ă–rĂĽlj Ă©s vĂgadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Ăšr!
2:22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szõlõ is kitárják gazdagságukat.
2:23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek Ă©s vĂgadjatok az Ăšrban, a ti Istenetekben; mert megadja nĂ©ktek az esõt igazság szerint, Ă©s korai Ă©s kĂ©sei esõt hullat nĂ©ktek az elsõ [hĂłnapban.]
2:24 És megtelnek a csûrök gabonával, és bõven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
2:25 És kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
2:26 És esztek bõven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
2:27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
2:28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
2:29 Sõt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
2:30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
2:31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak nagy és rettenetes napja.
2:32 De mindaz, a ki az Ăšrnak nevĂ©t hĂvja segĂtsĂ©gĂĽl, megmenekĂĽl; mert a Sion hegyĂ©n Ă©s Jeruzsálemben lĂ©szen a szabadulás, a mint megigĂ©rte az Ăšr, Ă©s a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhĂ az Ăšr!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase