13:1 Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
13:2 Most is többĂtik bĂ»neiket Ă©s csinálnak magoknak öntött kĂ©peket az õ ezĂĽstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. KĂ©pfaragĂłk csinálmánya mindaz! RĂłluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjĂşkat csĂłkolnak!
13:3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
13:4 Pedig Ă©n vagyok az Ăšr, a te Istened Égyiptom földĂ©tõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivĂĽlem, Ă©s rajtam kivĂĽl nincs [más] szabadĂtĂł!
13:5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
13:6 A mint legeltek: elteltek; elteltek Ă©s szĂvök felfuvalkodĂ©k: azĂ©rt hát elfelejtkezĂ©nek rĂłlam.
13:7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
13:8 Rájok rohanok, mint a [kölykĂ©tõl] megfosztott medve, Ă©s szĂ©ttĂ©pem szĂvök borĂtĂłját, Ă©s felfalom ott õket, mint egy nõstĂ©ny oroszlán. A mezei vad szaggatja szĂ©t õket!
13:9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem [törekedtĂ©l,] a te segĂtõd ellen.
13:10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felõl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
13:11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
13:12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!
13:13 A szĂĽlõasszony kĂnjai lepik meg õt; oktalan fiĂş õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki anyjának mĂ©hĂ©bõl.
13:14 Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.
13:15 Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase