1:1 Jaj! de árván ül a nagy népû város! Olyanná lõn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lõn!
1:2 SĂrván sĂr Ă©jjelente, s könny [borĂtja] az orczáját! Senki sincs, ki vĂgasztalná, azok közĂĽl, kik szerettĂ©k; mind megcsalták barátai, ellensĂ©geivĂ© lõnek.
1:3 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül õ a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözõje utólérte a szorultságában.
1:4 Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szûzei nyögnek, csak keserûsége van néki.
1:5 Elnyomói fõkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg õt az õ sok bûne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó elõtt.
1:6 És elhagyta Sion leányát minden õ ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erõtelenül futnak az üldözõ elõtt.
1:7 EmlĂ©kezik Jeruzsálem az õ nyomorĂşságának Ă©s eltiportatásának napjain minden õ gyönyörĂ»sĂ©gĂ©rõl, a melyek voltak eleitõl fogva; mert az õ nĂ©pe ellensĂ©g kezĂ©be esett Ă©s nem volt segĂtsĂ©ge. Látták õt az ellensĂ©gek; nevettek megsemmisĂĽlĂ©sĂ©n.
1:8 VĂ©tkezvĂ©n vĂ©tkezett Jeruzsálem, azĂ©rt lett csĂşfsággá, minden tisztelõje megvetette, mert látták az õ mezĂtelensĂ©gĂ©t, õ maga pedig sĂłhajtoz Ă©s elfordul.
1:9 Szennye a ruhája szĂ©lĂ©n; nem gondolt a jövõjĂ©re; csudálatosan alásĂĽlyedt, nincs vĂgasztalĂłja. Lásd meg Uram, az Ă©n nyomorĂşságomat, mert ellensĂ©g vett erõt [rajtam!]
1:10 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sõt látta, hogy pogányok mentek be az õ szent helyébe, a kikrõl azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe.
1:11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!
1:12 Mindnyájatokat kérlek, ti járókelõk: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az õ búsult haragjának napján!
1:13 A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.]
1:14 Saját kezĂ©vel rĂłtta össze az Ă©n vĂ©tkeim igáját; ráfonĂłdtak nyakamra; megrendĂtette erõmet; oda adott engem az Ăšr azok kezĂ©be, a kik elõtt meg nem állhatok.
1:15 Rakásra hányta az Ăšr minden vitĂ©zemet Ă©n bennem; gyĂ»lĂ©st hĂvott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtĂłba taposta az Ăšr JĂşda szĂ»z leányát.
1:16 EzekĂ©rt sĂrok Ă©n; szemembõl, szemembõl vĂz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vĂgasztalĂł, a ki megĂ©lesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellensĂ©g.
1:17 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vĂgasztalĂłja; szorongatĂłkat rendelt az Ăšr JákĂłb ellen köröskörĂĽl; Jeruzsálem csĂşfsággá lett közöttök.
1:18 Igaz õ, az Úr, mert az õ szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szûzeim és ifjaim fogságba menének!
1:19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de õk megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek.
1:20 Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belsõ rĂ©szeim megháborodtak; elfordult bennem az Ă©n szĂvem, mert bizony pártot ĂĽtöttem; kĂĽnn fegyver pusztĂt, benn [minden] olyan, mint a halál!
1:21 Hallották, hogy sĂłhajtozom Ă©s nincs vĂgasztalĂłm; minden ellensĂ©gem hallotta veszedelmemet; örĂĽltek, hogy te [ezt] cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettĂ©l, hogy olyanok legyenek, mint Ă©n!
1:22 Jusson elõdbe minden gonoszságuk, Ă©s Ăşgy bánj velök, a mikĂ©pen Ă©n velem bántál az Ă©n minden bĂ»nömĂ©rt; mert sok az Ă©n sĂłhajtozásom, Ă©s beteg a szĂvem.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase