2:1 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.
2:2 Mint a liliom a tövisek közt, &olyan az én mátkám a leányok közt.
2:3 Mint az almafa az erdõnek fái közt, &olyan az Ă©n szerelmesem az ifjak közt. &Az õ árnyĂ©kában felette igen kivánok ĂĽlni; &Ă©s az õ gyĂĽmölcse gyönyörĂ»sĂ©ges az Ă©n Ănyemnek.
2:4 Bevisz engem a borozó házba, &és zászló felettem a szerelme.
2:5 ErõsĂtsetek engem szõlõvel, &ĂĽdĂtsetek fel engem almákkal; &mert betege vagyok a szerelemnek.
2:6 Az õ balkeze az én fejem alatt van, &és jobbkezével megölel engem.
2:7 KĂ©nyszerĂtlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, &a vadkecskĂ©kre Ă©s a mezõnek szarvasira: &fel ne költsĂ©tek Ă©s fel ne serkentsĂ©tek a szerelmet &addig, a mĂg akarja.
2:8 Az Ă©n szerelmesemnek szavát [hallom], ĂmĂ©, õ jõ, &ugrálva a hegyeken, &szökellve a halmokon!
2:9 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. &Ímé, ott áll a mi falunkon túl, &néz az ablakon keresztül, &tekintget a rostélyokon keresztül,
2:10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: &kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
2:11 Mert ĂmĂ© a tĂ©l elmult, &az esõ elmult, elment.
2:12 Virágok láttatnak a földön, &az éneklésnek ideje eljött, &és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
2:13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét, &és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak; &kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]
2:14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban, &a magas kõszálnak rejtekében, &mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; &mert a te szód gyönyörûséges, &és a te tekinteted ékes!
2:15 Fogjátok meg nĂ©kĂĽnk a rĂłkákat, a rĂłkafiakat, &a kik a szõlõket elpusztĂtják; &mert a mi szõlõink virágban vannak.
2:16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, &a ki a liliomok közt legeltet.
2:17 MĂglen meghĂ»sĂĽl a nap Ă©s az árnyĂ©kok elmĂşlnak: &tĂ©rj meg Ă©s lĂ©gy hasonlĂł, Ă©n szerelmesem, az õzhöz, &vagy a szarvasoknak fiához a BĂ©ther hegyein.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase